 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
© 2008 Mezőkövesd. Minden jog fenntartva. |
|
|
|
A város története
 Régészeti emlékek azt mutatják, hogy már a népvándorlás korában lakott település volt és feltételezhető, hogy a honfoglaló magyarság is megtelepedett ezen a helyen. Keletkezésének idejét nem ismerjük, de az egri káptalan dézsmaszedője 1275-ben lakatlan faluként tünteti fel, ami azt mutatja, hogy nem sokkal korábban még dézsmálható lakott település volt. Egy 1323-as oklevél úgy említi, mint a diósgyőri királynéi uradalom tartozékát, s kisebb hányódtatás mellett a középkorában végig a diósgyőri várbirtok legnyugatibb települése volt. Az Anjouk uralkodása idején sokat fejlődhetett, mert a 15. Században már rendszeresen mezővárosként említik.
Mátyás 1464-ben pecsétet adott a városnak, s kiváltságlevelét 1472-ben megerősítette, s mivel a város sokat szenvedett a huszita háborúktól, minden adófizetés alól mentesítette, csupán évente 200 aranyforintot tartoztak fizetni a diósgyőri várnagynak. A város kiváltságait II. Ulászló és II. Lajos is megerősítették, sőt ez utóbbi engedélyezte a Cserépvár körüli erdőkben a fakitermelést is.
A Mohács utáni időszak igen sok viszontagságot hozott a városra. Már 1544 után hódolt területté vált, de elpusztult 1552-ben is, az 1596-os mezőkeresztesi csata után pedig évekig lakatlan volt. A lakosság egy része ugyan visszatelepült, de a hódoltság végéig gyéren lakott volt, így a 18. század elején kisebb idegen telepítés is történt. A török kiűzése után Kövesd ismét kincstári birtok lett, s megtartva mezővárosi rangját, lakói úrbéres jobbágyok lettek.
A város vezetése a mezővárosi kollektíva nevében 1784-ben szerződést kötött a kincstárral, melynek értelmében évi 5539 forinttal földesúri szolgáltatásait megváltotta. Ekkor az itt élők többsége legalább fél telekkel rendelkező gazda volt, s a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kimutatásai szerint a falu határa igen termékeny volt. Az 1848-as jobbágyfelszabadítást Mezőkövesd úgy élte meg, hogy 100 holdon felüli magánbirtok a község határában nem volt, csupán a községnek és a közbirtokosságnak volt néhány száz hold legelője.
A 19. század végén jó vásárlóerővel rendelkező parasztgazdaságok voltak a községben, az 1860-as évektől vasúti fővonal érintette, amely megkönnyítette a szállítást és bekapcsolódhatott a kapitalista gazdasági rendszerbe. 1870-ben a községnek 9324 lakója volt, a falu határa pedig 16.748 kh. Ez 5 fős családokkal számolva mintegy 1600 családnak felelt meg. Ez elvileg azt jelentette, hogy minden családnak (városi tisztviselőket, értelmiséget, iparosokat, kereskedőket is ide számítva), 10 hold föld jutott. Ez viszont vonzotta a betelepülőket. Kövesd népessége 50 év alatt megduplázódott és 1920-ban 18.705 fő volt.
 A betelepülők földeket is vásároltak, ami rontott a birtokarányt, de rontotta ezt a magyar paraszti örökösödési rend is, amely generációkként osztotta a földtulajdont, mind kisebb és kisebb földterületre szorítva ezzel a termelőket. Kövesd minden fejlődés ellenére megmaradt paraszti településnek, ráadásul szinte egyoldalú hagyományos szemtermelést folytatott.
A falu paraszti lakosságának közel 75%-a nem rendelkezett annyi földterülettel, amennyi megélhetéséhez szükséges lett volna. Mivel pedig a falu határában nem volt olyan nagybirtok, amely mezőgazdasági munkásokat állandóan tudott volna foglalkoztatni, így alakult ki főleg fiatalokból a summások több ezres tömege, akik kora tavasztól késő őszig, alföldi gazdaságokban keresték kenyerüket.
Az 1941-es népszámlálásnál Mezőkövesden 20.988 személyt írtak össze.
Ez volt a legnagyobb népessége a településnek. A később népszámlálásoknál 18-19.000 között mozgott a népesség, 1990-ben 18.653 lakosa volt. Ilyen lélekszámú településnél a 8-10%-os mozgás még nem tragikus. Különösen kedvező a kép, ha figyelembe vesszük, hogy igen jó a lakosság korcsoport szerinti megoszlása. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a 20 év alatti népesség száma (5074) 1400 fővel haladja meg a 60 éven felüliek (3678) számát. Ugyancsak kedvező a kereső népesség műveltségi szintje. A kereső népesség 57%-nak középfokú, 11,5%-nak felsőfokú iskolai végzettsége van.
A Mezőkövesden lévő 7183 lakásból négyezer 1960 után épült, s ez mind komfortos, vagy összkomfortos. Mezőkövesd a Bükk hegység déli lábánál az Alföld és az Északi Közép-hegység találkozásánál országos főút és vasútvonal mellett terül el, a Mátra-Bükk kiemelt üdülőkörzetbe tartozik. A város a körzet gazdasági, kereskedelmi, kulturális és idegenforgalmi központja, ide koncentrálódik a szakképzés igen jelentős része is. Napjainkban fejlődő lélekszámú város, a környék ipari központja. A Város piaca élénkül, s az idegenforgalom is fellendülőben van.
 Mindemellett Mezőkövesden is viszonylag nagy szerepe van a mezőgazdaságnak.
A jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások 14%-a található ebben az ágban. Mezőgazdaságában a szántóföldi művelési ág a domináns. Jelentős a vetőmag termesztés is. (őszi búza, tavaszi árpa). A privatizációt követően, külföldi befektetők jelentek meg a térségben és ezáltal új lendületet vett a gépipar.
A gazdasági élet változása kereskedelem területén is igen nagy változást hozott a térségben. A rendszerváltozás előtt a térség minden településén mind fogyasztási cikk, mind iparcikk kereskedelemben az 50 éves múlttal rendelkező Mezőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ (Ker Coop Rt.) volt szinte az egyedüli, aki a kereskedelmet igen magas színvonalon látta el, szerepe mind a mai napig meghatározó a térségben. Az alapvető élelmiszer ellátást 22 településen biztosítja az ÁFÉSZ jelenleg is.
Korszerű technológiával eredményes gazdálkodást folytatnak. Ezáltal a térség gazdasági életének ismét meghatározói lettek a volt gépipari üzemek városunkban.
Az 1990-es években ugrásszerűen meg növekedett a cégalapítási láz az egyéni vállalkozások száma a kereskedelem terén. A Mezőkövesden rohamszerűen nőtt az un. Házi boltok, garázsboltok száma. A ruházati butikok, a használtruha értékesítés és a piaci ruházati kereskedelem megjelenése szétaprózta a kereskedelmet. Mára már alábbhagyott a kereskedelmi vállalkozások számának a növekedése. A térségben, jelenleg a kis alapterületű boltok számaránya messze meghaladja a nagyobb üzletekét.
A vendéglátóegységek száma is ugrásszerűen megnövekedett az elmúlt években a térségben. A vendéglátásban működő vállalkozások formájukat tekintve hasonlóan, mint a kereskedelemben, az egyéni vállalkozások vannak többségben. Ezek a vállalkozások alkalmazkodtak a strandfürdők nyitva tartásához és az idegenforgalomhoz.
|
|
|
|
|
|
