A nyolcfős delegációnk május 30-án kelt útra. Már Milánó előtt előkerültek a fényképezőgépek, s megörökítették érkezésünket. A rendezvény területén Czvikli Nóra a magyar pavilon egyik vezetője várt bennünket. Bemutatta a különleges formájú, nyitott kagylóhéjra emlékeztető magyar pavilont, a segítő személyzetet, a kiállító tereket, a tetőtéri teraszon az éttermet. Ismertette feladatainkat és lehetőségeinket, és megismerkedhettünk az előző csapat népművészeivel. Este a szállodában megbeszéltük az elkövetkezendő két hét programját. A hoszteszek és biztonsági őrök odaadóan segítettek bennünket.
Szíves vendéglátásban részesültünk a magyar étteremben, ahol magyaros ebédet és vacsorát kaptuk. A szálloda és az Expo közötti közlekedés nagyon kényelmes volt, amit kisbusszal oldottak meg, egy szenzációs olasz gépkocsivezetővel, Massimóval.
A magyar pavilonban látványos matyó kiállítást készítettünk, kialakítottuk a saját munkaterületünket, és izgatottan vártuk a látogatókat mindannyian matyó népviseletben.
A pavilon előtt a logikai játékokkal Kiss Milán, fafaragó bemutatóval Lakatos József, a játszóházzal Csörgőné Márton Éva és Lukácsné Lengyel Erzsébet foglalkozott, ahol jellegzetes matyó mintákat lehetett színezni, karkötőt készíteni, rongybabát kötözni és zsebkendőt hímezni.
A pavilon aulájában Kovács Szabolcs bútorfestés bemutatót, Pap Jánosné Jucika hímzés és horgolás bemutatót, Keszi Jenőné Marika ómatyó hímzést, Kovács Gáspárné Teca surchímzés bemutatót tartottak. Június 5-én került sor Magyarország épületének hivatalos megnyitó ünnepségére. A pavilont Balog Zoltán Emberi erőforrások minisztere, Fazekas Sándor Földművelésügyi miniszter, Szőcs Géza a Milánói Világkiállításért felelős kormánybiztos nyitotta meg.
Az ünnepség keretén belül a Bogányi-zongorán a feltaláló és Érdi Tamás zongoraművész adott koncertet. A megnyitó után Fazekas miniszter úr elismerését fejezte ki a gyönyörű viseletünkért és kitartásunkért a nyári melegben. Balog Zoltán miniszter úr ismerősként üdvözölt bennünket. Szőcs Géza kormánybiztos úr pedig a hogylétünk felől és a kiküldetésünk időtartamáról érdeklődött.
A másnapi konferencia komoly kihívást jelentett számunkra, mivel minden alkotónak a pavilonon kívül kellet tevékenykedni az árnyék nélküli 39 fokos hőségben. Túléltük, nagy sikerünk volt az előadók és látogatók körében egyaránt. Ekkor készített felvételt a Duna TV a kézműveseinkkel, Magyarok Milánóban címmel. Több televíziós csatorna is forgatott rólunk felvételt, többek között a japán és az olasz állami TV is.
Az Expo látogatói közül több ezren voltak kíváncsiak a gyönyörű viseletbe öltözött matyókra és az általunk végzett bemutatókra. Folyamatos munkát nem nagyon tudtunk végezni, mert a látogatók szinte percenként kérték az együtt fotózkodást. Több bátor érdeklődő még a kezünkből is kivette az eszközöket és megpróbálták a horgolást, hímzést, faragást.
Az impozáns magyar pavilon előtt játszóházi foglalkozással, szövés, rojtozás bemutatóval és logikai játékokkal, faragással csalogattuk a vendégeket. A foglalkoztatás mellett a látogatók szívesen fogadták az apróbb ajándékokat.
Nagy sikere volt a matyó mintáknak, hímzéseknek, bútorfestésnek, de mivel az értékesítés nem volt megengedett, a mintákat az „útlevelükbe” (az útlevél az expo területére volt érvényes egy játék keretében) és kézfejükre, karjukra kérték festeni a matyó motívumokat, ilyen formában vitték a világ minden tájára.
A pavilon üvegvitrinjében hagytunk matyó kiállítási anyagot, hímzést, festett kisbútort, fafaragást, karmantyús- és kötözött babát.
Szabadidőnk csak este fél nyolctól tíz óráig volt. Igyekeztünk ezt a rövid időt tartalmasan eltölteni: sok, számunkra különleges ország pavilonját megtekinteni, programjaikon részt venni, ételeiket és italaikat megkóstolni. Minden nap éjfél körül tudtunk lepihenni.
A két hét élményekben gazdagon, sok munkával, gyorsan telt el.
Június 16-án éjszaka fáradtan, de örömmel érkeztünk Mezőkövesdre.
Kovács Szabolcs
a Matyó Népművészeti Egyesület
kézműves delegációjának vezetője
