Kézdivásárhelyen is indult, és tarolt a bakterház

A pénteki fárasztó, 14 órás út után, szombat reggel többé-kevésbé kipihenve keltünk. Élmény volt látni az erdélyi tájat, a Kárpátok vonulatait. Természetesen mindannyian kíváncsiak voltunk a helyi rendezvény sokszínű programjaira. Jó volt látni a kézműves termékeiket kínáló árusokat, hallgatni a már délelőtt elkezdődő koncerteket. De hamar el kellett kezdenünk a díszlet bepakolását, beépítését, így kevés időnk maradt bámészkodni. Szerencsére pár tagunk meg tudta látogatni a szintén meghívott mezőkövesdi rendőröket, akik főzőversenyen vettek rész, sőt, meg is nyerték azt. Nekik ezúton gratulálunk, az egész MASZK nevében.
Elérkezett az előadás ideje. A gyönyörű színházterem a századfordulón épült, aminek „deszkáira” már eleve felemelő érzés volt kiállni. Mindannyian izgultunk, milyen lesz a közönség reakciója, tetszeni fog-e nekik a darab a matyók átdolgozásában. Szerencsére jó páran eljöttek, hogy megnézzenek bennünket. A második felvonásra már belőlünk is elpárolgott az izgalom, ahogy a közönség nevetését, és tapsát hallottuk. Egyre gördülékenyebben haladtunk a finálé felé, mely után a közönség felállva, vastapssal fejezte ki tetszését. Hálásan és felszabadultan tapsoltuk meg mi is őket a meghajlás után, hiszen nincs annál felemelőbb, mikor a közönség élvezettel nézi, hallgatja az előadást, főleg így, hogy a hosszú út, és egész napos építés után, bennünk is felgyülemlett a feszültség. A színpad elbontása és a díszlet kipakolása után páran még meghallgattuk a Zanzibár együttes koncertjét, majd visszatértünk a szállásra, hogy másnap reggel meg tudjuk kezdeni az újabb hosszú utat, hazafelé. Fáradtan, ám mégis rengeteg élménnyel a szívünkben értünk haza, egy felejthetetlen hétvégét hagyva magunk mögött, amely olyan jól sikerült, hogy csak azt tudtuk rá mondani: ilyen nincs is.
Ezúton szeretném megköszönni a csapat minden tagjának a sok, kitartó munkát, és a tisztes helytállást.

Takács Norbert