Farsangtól húsvétig
A farsang január 6-tól vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak, melyet a jókedv és mulatás jellemez.
A farsanghoz országszerte számos népszokás kapcsolódik, bár Mezőkövesden különösebb hagyomány nem alakult ki, például nem volt szokás a farsangi fánk készítése, itt leginkább pampuckát sütöttek.
– A farsang időszakában került sor a vízszentelésre, az emberek igyekeztek gondoskodni a szentelt vízről, amit otthon tartottak. A templomban megszentelt vizet otthon gondosan őrizték, mert úgy tartották, hogy a szentelt víz minden rontás ellen való.
Nemcsak vizet, hanem almát is szenteltek, ez torokfájás ellen volt nagyon jó gyógyszer. A szentelt alma magját a tűzre vetették, nem volt szabad szétszórni. Ilyenkor szentelték meg az új házakat is – emelte ki Elek Antónia, a Matyó Múzeum gyűjteménykezelője.
A téli ünnepkörhöz kapcsolódott még a gyertyaszentelés. A szentelt gyertya villámcsapás ellen védte a ház lakóit, a családokat, vagy virrasztáskor használták. A mezőkövesdiek gyakran alkalmazták a balázsolást torokfájás ellen.
Mivel régen a kövesdiek főként mezőgazdasági munkából éltek, tavasztól késő őszig summásnak jártak, ezért a farsang időszakában szórakozhattak. Ezért is alakult ki, hogy a legtöbb fiatal pár január 6. és hamvazószerda között tartotta meg esküvőjét, lakodalmát.
Bűnbánat, lemondás, megtisztulás
Hamvazószerdával, amely idén február 10-ére esett, kezdődik meg a húsvétot megelőző negyvennapos böjt, amely ebben az esztendőben március 27-ig, húsvét vasárnapig tart. Jézus Krisztus feltámadására, illetve húsvét méltó megünneplésére készülnek a hívek.
Hamvazószerdán a szentmise, szertartás keretében a pap hamuval keresztet rajzol a hívők homokára. Ez egy ősi hagyományból ered, mely szerint a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A nagyböjt a keresztények számára nemcsak a hús elhagyását jelenti, hanem a lelki feltöltődést is. A bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés időszaka. A negyven nap alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, valamint jelzi az ember Isten iránti szeretetét.
