Emléktáblát állítottak
Emléktáblát helyeztek el a Kalo család tiszteletére az Alkotmány út 2. szám alatt lévő, jelenleg étteremként működő épület falán.
Az emléktáblát Mezőkövesd Város Önkormányzata állíttatta azon Kalo Család emlékére, amelynek számos tagja fontos szerepet töltött be a település életében. Többek között ennek a családnak a tagja volt Kalo Jenő községi jegyző, ifju dr. Kalo Jenő ügyvéd, dr. Kalo Péter orvos, akik mindannyian érdemben hozzájárultak Mezőkövesd fejlődéséhez.
Az emléktáblát dr. Hajdu András alpolgármester rövid beszédét követően a család legidősebb leszármazottja, Kati néni és dr. Hajdu András közösen leplezte le.
A mezőkövesdi értelmiségi Kalo család 19-20. századi története:
Írásos dokumentumok szerint a 19. sz. elején már Kalo Péter dr. orvosként dolgozott a településen. Leszármazottjai közül kiemelkedett idősebb Kaló Jenő községi jegyző, aki a 19-20. század kapcsolódó éveiben dolgozott Mezőkövesden, Mezőkövesdért. Ennek fia, ifjú dr. Kalo Jenő pedig ügyvédi pályát választotta a 20. sz. első felében. Közös bennük az, hogy választott munkakörük mellett mindhárman aktív közéleti szerepet vállaltak Mezőkövesd gazdasági és művelődési igényeinek fejlesztésében.
Dr. Kalo Péternek nevéhez nem elsősorban gyógyító orvosi munkája kapcsolódik. Kizárólag a magas szintű méhészkedésének emléke maradt fenn. Nem csak gyakorló méhészként élt, hanem hazánk elsőként 1816-ban írt és kiadott egy méhészeti szakkönyvet, melyet a „Magyar Hazánknak” ajánlott fel.
Szerette volna, ha a matyók is többen méhészkednének, ezért írta a könyvet és tartott több tanfolyamot is részükre.
Kaló József nevű fia szintén jegyzőként élt a 19. században itt, de róla semmi dokumentum nem maradt fenn.
Unokája, Kalo Jenő községi jegyzőként élt Mezőkövesden. A 20. század elején aktív részese volt a Gimnázium alapító munkájának. Már az első évben (1911-12) alapító tagjaként és vezetőségi tagként részese volt a Szegény Tanulókat Segélyező Egyesületnek, mellyel azokat a szegény sorsú diákokat segítették, akiknek a tanulását szüleik nem tudták volna támogatni. Szerepe volt abban is, hogy az 1920-as években megszüntetés előtt álló Gimnázium mégis megmaradt mind a mai napig. Aktív volt a településünk ifjúsági szervezeteiben folyó nevelési munkának, valamint az Önkéntes Tűzoltóság fejlesztésében, eszközök beszerzésében. De részese volt a 20. sz. eleji polgárosodással együtt járó városkép kialakításában is.
Kalo Jenő jegyzőnek a fia – dr. Kalo Jenő – már az 1910-es évek végétől mint ügyvéd helyezkedett el a településünkön. Ügyvédi munkája során segítette anyagi ellenszolgáltatás nélkül azokat a matyó embereket, akik nagy szegénységben éltek és ügyvédi tanácsaira volt szükségük. Ezért maradt fenn a matyók körében a „szegények ügyvédje” elnevezése. ő is végzett széleskörű közéleti munkát. Még egyetemista korában pártoló tagságot kapott a Gimnáziumi Szegény Tanulókat Segítő Egyesületben, melyhez anyagilag is sokat hozzájárult. Édesapja halála után őt választották meg az Egyesület vezetőségébe, ahol a munka törvényességére vigyázott egészen a 2. világháború végéig. Gyermekkorától kezdve aktív tagja volt az amatőr szintjátszókat összefogó színtársulatnak. Hosszú évtizedeken keresztül a mezőkövesdi újságunk tanúsága szerint sok-sok szerepet játszott. A 30-as években pedig már rendezett is színdarabokat, sőt maga is írt színdarabokat. Részt vett mindkét világháborúban, a háborút követő időben a rendőrséget segítette mint jogász ember.
A családot a 2. világháborút követő politikai rendszerben megfosztották a vagyontól. Dr. Kalo Jenő ezt nem sokáig élte túl. Házukban, melyet államosítottak, sokféle üzem, hivatal működött, de a kövesdiek ennek ellenére ma is „Kalo háznak” mondják. Leszármazottjai elköltöztek Budapestre, ott éltek-élnek ma is. Így ért véget a család 18-19-20. századi története és munkássága itt Mezőkövesden.
