A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Mezőkövesd VII. körzetének háziorvosát a közelmúltban. A rangos elismerés kapcsán életéről, munkájáról és mindennapjairól beszélgettünk a díjazottal.

Dr. Molnár Károly Egerlövőn született 1950-ben egy paraszti család második gyermekeként. Már kisgyermekként nagy lelkesedéssel kivette a részét az otthoni, az állatok körüli munkákból, már akkoriban mélyen beleivódott, a személyisége részévé vált a lelkiismeretes munka szeretete.

– Az általános iskolás pedagógusaim sok mindenre megtanítottak. Osztálytársaimmal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az általános iskolás évek alatt mindenbe bekapcsolódtam. Beléptem például a TSZ-be, sőt iskolai TSZ-elnök is lettem. Termesztettünk kukoricát, babot, tököt. A nyolc év eltelte után a nyári szüneti erdei munkák mellett szénát pakoltunk, vágtuk a lucernát, elláttuk szüleink állatait. Megtanultam kaszálni. A kacsáknak vágtam a csalánt. Emlékszem, hogy kisgyermek voltam, nagyapámhoz jött a körorvos egy kétkerekű lovas kólán. Nagyon tetszett nekem: „óvos leszek” – mondtam, akkor még selypítve. Ez még akkor gyerekkori álom volt – emlékszik vissza Molnár Károly. (…)

Arról, hogy a gyermekkori álomból hogyan vált valósággá az orvosi pálya, a Mezőkövesdi Újság 1. számában található interjúban mesél a kitüntetett.

(Fotók: MTI)